Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mandala

 

Mi a mandala?

 

 

"Körben történik minden, amit a Világ Ereje tesz. Az ég kerek, és azt hallottam, hogy a föld is az, mint a labda, és ilyenek mind a csillagok. Örvénylik a szél, mikor legnagyobb erejében mutatkozik meg. A madarak kör alakú fészket raknak, mivelhogy ugyanaz a hitük, mint a mienk. A nap ugyancsak körben jár, miként a hold is, és bizony mindkettő kerek. Ugyanígy nagy kört formálnak váltakozásukban az évszakok, és mindegyre visszatérnek ugyanoda, ahol voltak. Az ember élete is kört alkot, a gyermekkortól a gyermekkorig, és ugyanilyen minden a világon, ahol az Erő működik.” Egy dakota indián bölcsessége.

 Kultúránkban ma több fajta céllal használják a mandalát, van, aki díszítő elemként, van, aki művészetterápia egyik eszközeként, van, aki tér harmonizálására, és van, aki spirituális fejlődés eszközeként. Oldalaimon elsősorban olyan mandalákat találhatsz, amelyek a belső út kereséséről szólnak. Nem csak mandalákat láthat itt az ember, hanem élménybeszámolókat, értelmező szövegeket, cikkeket, és mandalaelemzéseket is. A weboldallal az a célom, hogy szélesebb körben is megismerjék az emberek a mandala valódi jelentését, lehetőségeit, és az általam nyert tapasztalatokat megosszam az érdeklődőkkel.
A mandala nem csak önmagunkhoz vezető út egyike, hanem a világ működésének, és abban betöltött helyünknek a megértéséhez is elvezet.
Ha valaki elkezd komolyan foglalkozni a mandalákkal, akkor életének minden területére hatással lesz a megtapasztalt tudás. A racionális gondolkodás mellett határozottan megjelenik az intuíció, a kreatív önkifejezés, és az érzelmek gazdagsága, meglepő eredményeket hozva a környezetünk és önmagunk számára.
A Mandalák világa hatékonyan segíti a racionális gondolkodáshoz szokott (arra nevelt) emberek világképének kiteljesedését, a holisztikus, analógiás gondolkodás elsajátítását. Az emberiség már nem képes a tudomány, a racionális gondolkodás, a vízszintes világkép segítségével megoldani azt a számtalan társadalmi és emberi problémát, amellyel ma szembesülnie kell. Szüksége van a függőleges világképre (Rüdiger Dahlke) is a teljesség, az élet emberibb, és tartalmasabb megéléséhez.
A teljességre törekvés természetes folyamat, amely egyediességhez vezet, Jung ezért nevezte el ezt a folyamatot individualizációnak. Így ébred rá az ember saját erejére és lehetőségeire, így alakulhat ki a személyiség és a mély én között harmonikus kapcsolat. Jung szerint a mandala lényege a személyiség központjának megtapasztalása, a középpont, ami mindennel összefüggésben van, és az abból kiáradó energia ellenállhatatlan kényszerben mutatkozik meg, hogy törekszünk azzá válni, amik vagyunk.

A mandalafestés a teljesség, a belső egyensúly, az EGÉSZ-ség és az erő felismerésén keresztül tud bennünket megnyugtatni, ellazítani, kreatív energiánkat mozgósítani, és gyógyítani. A csodálatos formák és színek milliárdjai, pedig segítenek kifejezni önmagunkat, és megélni érzéseinket. Szürke hétköznapjaink örömei, kudarcai, feszültségei, csomói festés közben láthatatlanul feloldódnak a formák és színek változatos világában, és energiával, alkotóerővel, jó kedvvel és tenni akarással töltenek fel, hogy gondolataink világosabbak, érzéseink tisztábbak, tetteink bölcsebbek, és mi magunk boldogabbak lehessünk.

Az eltékozolt élet érzése mindannyiunkat fenyeget, ha nem teszünk igazi erőfeszítéseket  a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására. Ma egyre több emberben jelenik meg az, az igény hogy megvalósíthassa magát, hogy tartalmasabb és boldogabb életet élhessen. A mandala egy kapu, egy átjáró, egy lehetőség, hogy tudatosabbá és szorosabbá tegyük a kapcsolatot lényünk forrásával.

Sok fajta mandala létezik. Hinduizmus, buddhizmus, kereszténység, görög mitológia, sámánizmus, indián kultúra ábrázolásai a legismertebbek. Minden kultúra és civilizáció használta a kör szimbólumot. Ugyanis a mandala szanszkrit szó kört jelent. A Tibeti elnevezése már sokkal többet elárul róla. A mandala tibetiül „dkyil-’khor” (kjilkor), amiben a „kjil” a középpontot, és a „kor” a centrumot körülvevő koncentrikus köröket jelenti. Ezek szorosan összetartoznak, egyik a másik nélkül nem létezik. „A mandala a teljesség, a középpel harmonikus egységben lévő körülmények összessége.” Tarab Tulku

A mandala lényegisége a közepe, és az e köré egyensúlyba rendeződő, a középpontból megjelenő elemek. Ha ez létrejön, akkor beszélhetünk teljességről. Ha az elemek a középponthoz és egymáshoz képest diszharmóniába, egyensúlytalanságba kerülnek, akkor elveszítjük a tökéletességünket. Spirituális szinten ez úgy jelentkezik, hogy képtelenek vagyunk a középpont, a Tudat tiszta természetével felvenni a kapcsolatot.
Ha felborul az egyensúly, akkor teljesség-mentes, tökéletlen állapot áll fenn, és az ember úgy is érzi magát. Ha nincs harmónia, nem uraljuk az életünket, nem tudunk dönteni, gyengének érezzük magunkat, félünk, negatív érzések és gondolatok keletkeznek bennünk, tetteinket magunk sem értjük, és mindezek fizikai szinten megjelenve betegséget okoznak.
 

A buddhista mandala egy istenség jelenlétével megszentelt, a profán léttől elkülönített mágikus tér. Önmagában a világ leképeződése, annak minden lényeges jellemzőjét hordozza. Középpontja a Világ Köldöke, melyet az axis mundi döf át. Ebben a pontban áll a Világuralkodó palotája, melyet az éppen uralkodó Buddha szimbolizál. E pont soha nem mozog, de minden körülötte forog. A mandala gyakorlatok célja, hogy a meditálót bevezesse a tökéletes Világegyetembe, ahol a külső elemek, és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik, ahol kapcsolatot teremthet saját buddhatudatával.

 „A mandala tehát egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk 'lélekvezetője'. A cél a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét elfoglalni. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága, és a dualitás feloldódik e primordiális állapotban. A meditáló azonosulva a központi Buddhával, betölti annak tudatállapotát, és saját maga megvalósított lehetőségévé, Csakravartinná, a Kerék Forgatójává lesz." Válogatás Milarepa Dalaiból

 A mandalával való megfelelő gyakorlás megváltoztatja szemléletünket, világnézetünket.  

Tibetben azt mondják, ha valaki úgy kezeli a mesterét, mint a kutyát, a tanítás értéktelen lesz, akár a romlott étel. Ha valaki barátként tekinti a mestert, a tanítás friss ételként táplál. Ha a tanítónkat istenségnek tekintjük, a tanítás isteni nektárrá lesz. Hasonlóképpen, ha a természetes világhoz, mint élettelen dolgok mechanikus összességéhez viszonyulunk, számunkra élettelenné válik. Ha a testünkhöz, mint géphez viszonyulunk, gépezet lesz számunkra. Ha a vallást fantáziának látjuk, fantáziálás lesz nekünk. Ám ha a természetes világot élőnek tekintjük, teli szellemi és elemi lényekkel, akkor a természetes világ beszélni kezd hozzánk. Ha az elemeket – a természetes világot, a testüket és a tudatunkat – szentnek tartjuk, azok lesznek.
A szentség nemcsak rajtunk kívüli dolgokra vonatkozik. A szentség kapcsolatba hoz minket saját legmélyebb öntapasztalásunkkal, azzal, ami bennünk szent. A szent kapcsolat valamilyen szent külsővel jön létre, de az, ami felismeri ezt, az maga a belső szentség.
Mindennel kapcsolatban vagyunk. Ez az élet.
De ha nincs szent kapcsolat a környezetünkkel, az emberekkel, a szentképekkel, a mantrákkal, és hasonlókkal, azt jelenti, hogy életünk szent aspektusa halott vagy elfedett. Nem gazdagodik, nem jelenik meg, és nem lobog fel. Tehát a szentség eltűnik az életünkből és a kultúránkból, vagy pusztán elvont idea marad, s a mitológiára vagy pszichológiára korlátozódik
.” Tenzin Wangyal Rinpocse

Kétségkívül, hogy a kör szimbólumot mandalaként a keleti kultúra emelte a legmagasabbra, hiszen egyik kultúrában sem jelent meg annyi kép, leírás, és gyakorlat a mandalával kapcsolatban, mint keleten. De a mi kultúránkban is nagyon sok tudás, és tapasztalat gyűlt össze. A mandalákról weblapjaimon bővebben is olvashat az érdeklődő.


Kiss Gábor